1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

1. a társadalom erkölcsi eszményének megfelelő magatartás mint követelmény. ezt kívánja a becsület. | az a tény, körülmény, hogy valaki ennek megfelel. becsülete forog kockán. | <kif-ekben erre mint a legfőbb egyéni erkölcsi értékre való hivatkozásként.> becsületemre fogadom, hogy ...

2. kötelességtudás.

3. jog az egyénnek mint személynek kijáró társadalmi megbecsülés. | nép <kif-ekben:> valaminek kedvelt, kelendő volta. nagy becsülete van valaminek.

4. kissé rég tisztelet, illem. valakit becsületre tanít. | rég <kif-ekben:> a megbecsülés kinyilvánítása, ill. megnyilatkozása. megadja valakinek a becsületet.

1. <külső hatás, inger> kellemetlen testi érzést, fájdalmat okoz valakinek, valaminek. a fény sérti a szemét.

2. emberi méltóságában, önérzetében bánt valakit, fájdalmat okoz neki. hiúságát sérti valami.

3. kissé vál <vmely jogot, érdeket, eszmét> támad, csorbít, megszeg.

[↔sérelem ]

1. <cselekvésnek, történésnek elvont fogalomként való megnevezésére.> olvasás, égés, etetés.

2. <a cselekvés, történés eredményeként létrejött dolog megnevezésére.> termés, tojás.

3. ritk <a cselekvés helyének megjelölésére.> lakás, ülés (pl. autóban).

<kedveskedő v. játékos megszólításra, ill. megnevezésre.> doki, csoki, ovi. | <becenév képzésére.> kati, feri.

1. <összefüggésnek, összetartozásnak mint tulajdonságnak a kif-ére.> titkári [teendők], iskolai [év], orvosi [táska]. | <annak kif-ére, hogy valami valakitől, valamitől ered.> hatósági [bizonyítvány]. | <annak kif-ére, hogy valami valakiknek a részvételével történik.> szülői [értekezlet]. | (helynévhez is ) <vmely helyről v. időből való származás, ill. vmely hellyel v. idővel való kapcsolat kif-ére.> ókori [lelet], őszi [eső], budai [villa]. | <annak kif-ére, hogy valami minősége szerint az, amit a szótő jelöl.> tárgyi [bizonyíték]. | (személynévhez) valakitől származó, reá jellemző. a bartóki [életmű]; arany jános-i [forma].

2. (hsz-hoz, nu-hoz, szn-i hat-hoz) valamilyen viszonylatban levő, való. többszöri [előfordulás]; víz alatti [úszás]; a szülők iránti [szeretet]. | (hat-ragos szóhoz) a haláltóli (helyesen: a haláltól való) [félelem].